Vaszil Jurijovics Turjancsik

Vaszil Turjancsik
Személyes adatok
Teljes név	Vaszil Jurijovics Turjancsik
Születési dátum	1935. április 17.
Születési hely	Beregszentmiklós, Csehszlovákia
Halálozási dátum	2022. március 31. (86 évesen)[1]
Állampolgárság	csehszlovák (1935–1938), magyar (1939–1945), szovjet (1945–1991), ukrán (1991–)
Magasság	178 cm
Testtömeg	75 kg
Becenév	Vaskapitány
Poszt	hátvéd/fedezet/csatár
Klubadatok
Mezszám	6-os
Junior klubok
Időszak Klub 1949 Munkácsi Vörös Csillag[2] 1950–1953 Munkácsi Szikra
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1953–1954 Szpartak Uzsgorod[3] ? (?) 1954–1956 OBO Lvov[4] 44 (1) 1957 SZKA Lvov[5] 31 (3) 1958–1959 Szpartak Uzsgorod[6] 38 (7) 1959–1970 Dinamo Kijev[7] 308 (12) 1971 Hoverla Uzsgorod 44 (3)
Válogatottság
1959 Szovjetunió B 1 (0) 1962–1964 Szovjetunió (olimpiai) 13 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1971 Hoverla Uzsgorod 1985–1987 Keramik Mukacsevo 1997–1999 Karpati Mukacsevo 1998–2003 Zakarpattya Uzsgorod asszisztens 2004–? Zakarpattya Uzsgorod asszisztens és a sportklub elnökhelyettese
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaszil Jurijovics Turjancsik ukránul: Василь Юрійович Турянчик, oroszul: Василий Юрьевич Турянчик) (Beregszentmiklós, 1935. április 17. – 2022. március 31.) kárpátaljai ruszin származású szovjet és ukrán labdarúgóhátvéd, -középpályás és -csatár, később labdarúgóedző. Négyszeres szovjet bajnok, háromszoros ezüstérmes és kétszeres kupagyőztes. A szovjet «B» labdarúgó-válogatott és az olimpiai csapat többszörös tagja. Minden idők legjobb ukrán válogatottjának és Kárpátalja szimbolikus labdarúgó válogatott-csapatának örökös tagja. Szovjet sportmester és érdemes sportmester.

Pályafutása

A kis Vaszil a csehszlovák érában, a Munkácshoz közeli Beregszentmiklós községben, földműves család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Serdülőként kivette a részét a ház körüli munkából, szabadidejében pedig a labdát kergette. A középiskolai éveket követően Szolyván folytatta műszaki szakközépiskolai képzését, s a labdarúgás már akkor meghatározó szerepet játszott életében. Tanulmányai befejeztével hazatért és szakmájában helyezkedett el. Az akkor még mindig ifjú játékost 1951-ben beválogatták a kárpátaljai iskola-válogatottba és Kijevben léphetett pályára az országos bajnokságban. Otthon pedig több helyi és munkácsi csapat ismert trénerei is felfedezték a tehetségét. Az agilis és magabiztos csatár fejes góljaival hívta fel magára a figyelmet, s ez elég volt ahhoz, hogy 1953-ban az ungvári Szpartak-hoz igazoljon, mely akkoriban a szovjet bajnokság másodosztályában szerepelt. Az újoncnak nem volt sok ideje kibontakozni, mivel 1954-ben behívót kapott a seregbe. Lembergi sorkatonai szolgálata során a helyi Körzeti Tiszti-ház csapatában lépett pályára, amelyet 1956-ban átneveztek SZKA Lvov-ra. Ott a közismert Hrihorij Hrinin edző, egykori többszörös szovjet válogatott csatár vette szárnyai alá és vérbeli hátvédet faragott belőle: megtanította arra, hogyan kell igazán keményen védekezni.

Turjancsik ekkor még csak 22 éves volt. A leszerelését követően ismét az Szpartak Uzsgorod-nál folytathatta labdarúgó-karrierjét. Ám rövid idő után, 1959-ben sürgöny érkezett Kijevből, a nagynevű Dinamó-tól. Három kárpátaljai játékost: Havasi Andrást, Szabó Józsefet és magát Vaszilt próbajátékra hívták az angol Tottenham elleni barátságos mérkőzésre. Bár a Dinamo Kijev 2–1-es vereséget szenvedett, a három kárpátaljai, köztük Turjancsik bizonyított és maradt. Két év múlva pedig elnyerték az első aranyérmet a szovjet bajnokságban. A sikertörténet 10 évig íródott. Az eredményekhez több kárpátaljai labdarúgó is hozzájárult, köztük Turjancsik Vaszil. A szovjet bajnokság első osztályában ő összességében 308 hivatalos mérkőzésen lépett pályára és a számtalan elismerés mellett négy bajnoki címet (1961, 1966, 1967, 1968) és két kupagyőzelmet (1964, 1966) szerzett a Dinamó-val. Azon kevesek közé tartozott, akik a fővárosi klub csapatkapitányai lehettek (1965-1969), és akik nemzetközi porondon, a KEK- és a BEK-mérkőzéseken is kipróbálhatták magukat. Ebben az időszakban őt tízszer is felvették a ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listájára’’ és három alkalommal a szovjet legjobbak közé, ebből egyszer az 1. számú listára. Mindemellett tanult és befejezte a Kijevi testnevelési főiskolát. Végül 1970-ben hazatért és még egy szezont játszott az akkor már Hoverlára átkeresztelt korábbi ungvári csapatában, amelyben befejezte profi-labdarúgói pályafutását.

Az aktív labdarúgás befejezése után labdarúgóedzői és csapatvezetői feladatokat vállalt különböző kárpátaljai kluboknál. Irányítói tevékenysége során a legnagyobb eredményeket a Hoverlánál érte el, amikor a csapat 1972-ben, többek között az ő eredményes felkészítésének köszönhetően, ukrán ezüstérmes lett. Emellett, a hetvenes és nyolcvanas években a munkácsi és az ilosvai labdarúgóiskolákban a fiatal tehetségek nevelésével is foglalkozott. A labdarúgás fejlesztése terén, a több mint fél évszázadon keresztül végzett kimagasló érdemeit elismerte az ország, amikor Ukrajna államelnökétől átvehette a Szolgálati érdemérem harmadik fokozatát.

Sikerei, díjai

Nemzetközi labdarúgótornák

• Kupagyőztesek Európa-kupája
  • negyeddöntős: 1966
• Bajnokcsapatok Európa-kupája
  • nyolcaddöntős: 1967

 Szovjetunió

• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)
  • bajnok (4): 1961, 1966, 1967, 1968
  • ezüstérmes (3): 1960, 1965, 1969
• Az Ukrán SzSzK labdarúgó-bajnoksága
  • ezüstérmes: 1972
• Szovjet kupa
  • kupagyőztes (2): 1964, 1966
• ’’Szovjet sportmester’’ kitüntető cím: 1959
• ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’: 1962, 1966, 1967
• ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listája’’: 1959-1968
• ’’Szovjet érdemes sportmester’’ kitüntető cím: 1967

 Ukrajna

• ’’Szolgálati érdemérem’’ 3. fokozata: 2004
  • 2010. május 27-én Munkács díszpolgárává választották.^[8]

Ajánlott irodalom

• Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (43., 52., 57., 116., 117. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
• Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (95., 96., 100., 107. és 199. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
• Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (98., 99., 102. és 105. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Wasyl Turianczyk című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A kárpátaljai labdarúgás 100 éves – 2001 (ukránul)
• Turjancsik Vaszil a köztünk élő legenda
• Az FK Hoverla története (ukránul)
• Az FK Hoverla csapatról szóló szócikk
• Híres kárpátaljai ruszinok (ukránul)
• Turjancsik a minden idők legjobb ukrán válogatott-csapatának a tagja (oroszul)
• Turjancsik Vaszil szovjet érdemes sportmester pályafutása (oroszul)
• Rövid pályafutása a «www.kopanyi-myach.info» honlapon (oroszul)
• Adatlapja a «www.klisf.ru» honlapon (oroszul)
• Szereplése a szovjet «B» labdarúgó-válogatottban – 1959 (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1962. december 13 (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1962. december 10. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1962. december 7. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. december 20. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. december 18. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. december 15. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. december 12. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. december 5. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. november 3. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. október 12. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. július 8. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. május 22. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1963. április 28. (oroszul)
• Szereplése a szovjet olimpiai válogatott labdarúgó-csapatban – 1964. május 14. (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (másodosztály) (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)
• A Kijevi Dinamo csapatkapitányainak listája (ukránul)
• Turjancsik Vaszil a labdarúgó «vaskapitány» (oroszul)
• Szovjet labdarúgókupa – 1964, 1966
• A szovjet labdarúgókupa győztesei – 1964, 1966 (oroszul)
• A ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’ (1962, 1966, 1967) (oroszul)
• A ’’33 legjobb ukrán labdarúgó listája’’ (1959-1968) (ukránul)
• Szovjetunió érdemes sportmestereinek listája (labdarúgás) – 1967 (oroszul)
• A labdarúgás, mint sors Turjancsik Vaszil életében (ukránul)
• Ukrajna labdarúgólegendái a «sport.ua» honlapján (oroszul)
• Turjancsik Vaszil szereplése a kupagyőztesek Európa-kupája és a Bajnokcsapatok Európa-kupája mérkőzésein (1965-1968) (oroszul)
• Az 1965–1966-os kupagyőztesek Európa-kupája
• A Bajnokcsapatok Európa-kupája mérkőzései (1967-1968) (angolul)
• Interjú Turjancsik Vaszillal – 2011. szeptember 28. (oroszul)
• A Dinamo legendái — Turjancsik Vaszil – 2011. szeptember 28. (oroszul)
• Labdarúgótorna Turjancsik Vaszil tiszteletére (oroszul)