Spirális sugárzó

A spirális sugárzó egy antennaelem, amely primer sugárzóként működik. A különféle spirál alakú sugárzók használata leginkább a centiméteres hullámokon jellemző. Mivel önmagukban kisnyereségű sugárzók, így leginkább apertúraantennák primer sugárzójaként használják. Előnyös tulajdonsága, hogy a sávszélessége könnyen tervezhető.

Az archimedesi spirál

Az archimédeszi spirálsugárzó igen széles frekvenciaartományban használható. Önmagában kétirányban, de síkreflektorral vagy hengeres üreggel kombinálva egy irányban sugároz. Az egykarú archimedesi spirál aszimmetrikus, a kétkarú archimedesi spirál szimmetrikus megtáplálást tesz lehetővé.[1]

A spirálvonal a következő képlettel írható le:

ρ = ρ 0 c s ϕ {\displaystyle \rho =\rho _{0}c_{s}\phi }

  • ρ - az origóból a görbére mutató sugárirányú vektor nagysága
  • ρ0 - a talppont helye
  • φ - az elfordulás szöge radiánban
  • cs - spirál állandó

Az antenna táplálása a ρ0 sugarú kör mentén történik, az üzemi hullámtartomány alsó határát ez határozza meg. Az egyenletes működés és a kedvező állóhullámarány feltétele, hogy a ρ0 az üzemi hullámtartomány felső határához képest minél kisebb legyen.

2 ρ 0 λ max < 0.1 {\displaystyle {\frac {2\rho _{0}}{\lambda _{\max }}}<0.1}

Az archimédesi spirálantennák működési sávjának maximális hullámhosszát a spirál L hossza határozza meg, amelyet az

L = c s 2 ln ( ρ 2 1 + ρ 2 c s 2 ) + ρ 2 1 + ρ 2 c s 2 c s 2 ln ( ρ c s 1 + ρ 0 2 c s 2 ) ρ 0 2 1 + ρ 0 2 c s 2 {\displaystyle L={\frac {c_{s}}{2}}\ln {\biggl (}{\frac {\rho }{2}}{\sqrt {1+{\frac {\rho ^{2}}{c_{s}^{2}}}}}{\biggr )}+{\frac {\rho }{2}}{\sqrt {1+{\frac {\rho ^{2}}{c_{s}^{2}}}}}-{\frac {c_{s}}{2}}\ln {\biggl (}{\frac {\rho }{c_{s}}}{\sqrt {1+{\frac {\rho _{0}^{2}}{c_{s}^{2}}}}}{\biggr )}-{\frac {\rho _{0}}{2}}{\sqrt {1+{\frac {\rho _{0}^{2}}{c_{s}^{2}}}}}}

összefüggés segítségével lehet meghatározni.

Ezek a feltételek kijelölik a spirál kezdetéhez tartozó legkisebb átmérő, és a végződéséhez tartozó legnagyobb átmérő nagyságát:

d min = λ min π λ min 20 {\displaystyle d_{\min }={\frac {\lambda _{\min }}{\pi }}-{\frac {\lambda _{\min }}{20}}}

d max = λ max π + λ max 20 {\displaystyle d_{\max }={\frac {\lambda _{\max }}{\pi }}+{\frac {\lambda _{\max }}{20}}}

  • λmin - a legkisebb üzemi hullámhossz
  • λmax - a legnagyobb üzemi hullámhossz

Belátható, hogy ennek a sugárzótipusnak a legnagyobb előnye, hogy szélessávú, és a sávtartománya pontosan méretezhető.

Önmagában az archimédesi spirál a felületére merőlegesen mindkét irányban sugározni fog. A hátrasugárzás eltüntetése érdekében különféle kialakítású reflektorokat alkalmaznak. A legegyszerűbb a síkreflektor használata, de az sajnos csökkenti a használható sávszélességet. Ha mégis a síkreflektort használjuk, annak a sugárzótól való távolságát egy közepes λk hullámhosszra célszerű beállítani:

λ k = λ min λ max {\displaystyle \lambda _{k}={\sqrt {\lambda _{\min }\lambda _{\max }}}}

Jegyzetek

  1. Babits László - Vadász Ferenc. Műholdvevő antennák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1990). ISBN 963-10-8638-0