Pétfürdő

Pétfürdő
Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt., pétisógyártó üzem és raktárcsarnok 1940-ben
Pétfürdő címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Várpalotai
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Horváth Éva (független)[1]
Irányítószám	8105
Körzethívószám	88
Népesség
Teljes népesség	4328 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	274,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,32 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 09′ 31″, k. h. 18° 07′ 25″47.158661111111, 18.12373055555647.158661°N 18.123731°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 31″, k. h. 18° 07′ 25″47.158661111111, 18.12373055555647.158661°N 18.123731°E
Pétfürdő Pozíció Veszprém vármegye térképén
Pétfürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pétfürdő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pétfürdő nagyközség Veszprém vármegyében, a Várpalotai járásban.

Fekvése

A Bakony délkeleti lábánál, Várpalota városától 2 kilométerre nyugatra fekszik.

Megközelítése

Legfontosabb megközelítési útvonala a 8-as főút, amely a község északi szélén halad el; központján a Lepsénytől idáig húzódó, a 7-es és a 8-as főutakat összekötő 7207-es út húzódik végig; a település keleti szélén ér véget, a 7207-es végső körforgalmába torkollva a 7204-es út is. Érinti a községet a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal, amelynek egy vasútállomása van itt, Pétfürdő vasútállomás.

Története

Első ismert említése 1082-ből származik, ekkor a Péti-víz mentén működő malmai kapcsán említették; a környék azonban már korábban is lakott volt, erre a település határában feltárt római kori út- és gátmaradványok utalnak. Később Anonymus említi, mint a Veszprém meghódítására induló honfoglalók pihenőhelyét. A középkorban Peyt, Peth neveken volt ismert. A 15. századtól Palotához tartozott, majd a török idők alatt elnéptelenedett. Meleg vizű forrásait 1716-ban említik először. Újratelepítése a 17. század végén kezdődött meg, a Zichyek jóvoltából. A fürdőhelyet 1860 körül kezdték kiépíteni; még abban az évben megépült Pét vasútállomás is a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal mentén. 1913-ban a község nevét Pétről Pétfürdőre változtatták.

Bár már 1916-ban tervbe vették, csak 1929-ben kezdődött meg a település életét a mai napig meghatározó vegyipari üzemek építése. Ammónia- és műtrágyagyár épült, a Pétisó márkanév külföldre is elvitte a település hírét. Mivel a második világháború alatt hadiüzemként működött, a gyárat és vele a települést két súlyos bombatámadás is érte. A háború után, 1951-ben a községet Várpalotához csatolták, csakúgy, mint Inotát, a gyárat jelentős mértékben bővítették, ezzel együtt a lakossága is jelentősen megnőtt, sokan érkeztek az ország távolabbi részeiből, például Orosházáról, Mezőhegyesről és, Martfűről.

A szocialista tervgazdaság összeomlásának egyik, a helyieket sajnálatosan érintő előszele volt, hogy a Péti Nitrogénművek a szocialista nagyvállalatok közül elsőként jelentett csődöt. A rendszerváltással, ahogy a környéken mindenhol, nagyarányú leépítések történtek, végül azonban - a hajdani termelés töredékével - az átszervezett és privatizált Péti Nitrogénművek Rt. stabilizálta a működését, és újra meghatározóvá tudott válni a környék gazdasági életében.

1996-ban Pétfürdőn népszavazást írtak ki, melynek során az ott lakók kifejtették elszakadási szándékukat Várpalotától. A köztársasági elnök 116/1997. (IX. 3.) számú határozatával 1997. október elsejétől újra önálló községgé nyilvánította Pétfürdőt. A szétválással együtt járó vagyonmegosztást viszont csak sokára sikerült lefolytatni, bírósági eljárás keretében. A település 2001-től viseli a nagyközség címet. Polgármestere 1997 óta Horváth Éva.

Közélete

Polgármesterei

• 1997–1998: Horváth Éva
• 1998–2002: Horváth Éva (Szövetség Pétfürdőért)^[3]
• 2002–2006: Horváth Éva (független)^[4]
• 2006–2010: Horváth Éva (független)^[5]
• 2010–2014: Horváth Éva (független)^[6]
• 2014–2019: Horváth Éva (független)^[7]
• 2019-től: Horváth Éva (független)^[1]

Lásd még: Várpalota városbíróinak, tanácselnökeinek és polgármestereinek listája

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,7% németnek, 0,4% cigánynak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 29,2%, református 5,8%, evangélikus 2,4%, felekezeten kívüli 28,6% (32,4% nem nyilatkozott).^[8]

Nevezetességei

Az 1941-ben épült római katolikus templom erdélyi neogót stílusú, a puritán templombelsőt gyönyörű, festett fa Kazettás mennyezet díszíti. Harangját Szent László király tiszteletére öntötték.

Képgaléria

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Péti Nitrogénművek Zrt. honlapja
• Pétfürdő információs honlapja
• Pétfürdői Zsebkalauz
• Műtrágya duzzasztotta várossá az aprócska falut – Pétfürdő története képekben – 24.hu, 2020. december 19.