Orvosi macskagyökér
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Valerinana officinalis L. | ||||||||||||||||||||||||
| Alfaj | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Orvosi macskagyökér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi macskagyökér témájú médiaállományokat és Orvosi macskagyökér témájú kategóriát. |
Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) a loncfélék családjába tartozó lágy szárú évelő növényfaj. Korábban saját családjába tartozott, a macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába, amit az APG III rendszer beolvasztott a loncfélék közé. További magyar nevei: mezei macskagyökér, baldrián, magdolnafű, valerián, gyökönke.[1]
Neve a latin valēre (egészségesnek lenni) szóból származik.[1]
Elterjedés, élőhely
Ázsia és Európa legnagyobb részén elterjedt polimorf faj. Magyarországon középhegységi lomberdőkben él, kedveli a jó vízgazdálkodású talajokat és viszonylag vízigényes.
Alfajok
Az orvosi macskagyökér alfajainak rendszertani besorolása vitatott, némely szerzők önálló fajokként tárgyalják ezeket. V. officinalis gyűjtőfajként a V. collina, V. exaltata, V. sambucifolia kisfajok vagy alfajok is értelmezhetők.[2]
Leírása
A természetben megtalálható fajok gyöktörzse rövid, számos húsos 2–5 mm vastag gyökeret ereszt. Szára a második évben jelenik meg, az 1 m-t is meghaladhatja, üreges és barázdált. Páratlanul szárnyalt levelei átellenes állásúak, 15-20 levélkével,[3] az alsó részen nyelesek, a felsőn ülők. Virágzata álernyő, virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatosak. Termése bóbitás kaszat.[1]
Felhasználása
Gyógyászati felhasználása
Drogja a gyökér, melyet jellemzően vadon nem gyűjtenek, a felhasznált részeket termesztett állományból nyerik. Hatóanyagai valepotriátok, szeszkviterpén ketonok (valerénsav, valerenal, valeranon stb.). A gyógyszerhatóanyagként használt valepotriátokat magasabb illóolajtartalmú fajokból nyerik ki, ezek a Valeriana jatamansi indiai elterjedésű faj és a Valeriana edulis subsp. procera mexikói faj.[1]
A népgyógyászatban az egyik legrégebben használt növény, teáját citromfűvel és komlóval társítva alvászavar kezelésére használják. Galagonyával párosított tinktúráját ideges gyomor- és szívpanaszokra alkalmazzák.[1]
A természetgyógyászatban elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét használják. Illóolajában található piridinszármazék, az aktinidin, amely egyes rovarok számára feromon.
- Belsőleg fejfájás, szívidegesség, álmatlanság, izomgörcs, bélirritáció kezelésére használják.
- Külsőleg ekcéma, sebek, fekélyek gyógyszere.
A májbetegeknek nem ajánlják az alkalmazását. Tartalmaz piridinszármazékokat, melyek az orvosi macskagyökér és az Actinidia poligama nevű, a kivivel rokon növény illóolajában van meg. Bizonyos rovarok számára feromon.[4]
Az orvosi macskagyökér földbeli része a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Valerianae radix néven hivatalos. A gyökér résznek további három kivonata is szerepel benne.[5]
Hatása
A macskagyökér kivonatban lévő valerénsavak olyan enzimeket képesek befolyásolni és gátolni, amelyek a gamma-aminovajsav (GABA) lebontásáért felelősek. A valerénsav gyengén kötődik a GABA-A receptorhoz, gátolja a GABA újrafelvételét és fokozza a GABA felszabadulást, növelve ezzel a GABA szintjét a szinaptikus résben. Kimutatták, hogy a fő hatás a valerénsav GABA lebomlását gátló hatásából és a macskagyökér GABA tartalmából eredhetnek. Érdekes módon a macskagyökér kivonatában GABA-t találtak, ami valószínűleg felelős a fenti aktivitásért. A gamma-aminovajsav koncentráció növekedése a központi idegrendszerben általános szeditációt eredményez.
Humán vizsgálatok során hatékonynak találták enyhe és közepes alvászavarokban, a REM fázisra gyakorolt kedvezőtlen hatás és a kognitív funkciók másnapi szignifikáns károsodása nélkül. Állatkísérletekben a macskagyökér kivonatanyagai központi tompító és izomrelaxáló effektust eredményeztek. A valerénsav a pentobarbitálhoz hasonló módon befolyásolta a lokomotilitást. Csökkenti a motilitást és növeli a tiopentál- és a fenobarbitál-indukált alvásidőt. Az EEG-n szedatív hatás mutatható ki és szignifikánsan csökkenti az agy glükóz-metabolizmusát.[4]
Jegyzetek
Források
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 572–576. o. ISBN 963-9239-96-8
- ↑ Dan: Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 267. o. ISBN 963 446 204 9
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
