Lendvai Ernő

Lendvai Ernő (Kaposvár, 1925. február 6. – Budapest, 1993. január 31.) magyar zenetörténész, zenetudós, egyetemi tanár. A zenetudományok doktora (1987). Tusa Erzsébet (1928–2017) zongoraművész férje. A tengelyrendszer összhangzattani modell kidolgozója.

Életpályája

1943-ban jogi tanulmányokat kezdett Budapesten. 1949-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként; Kósa György és Antal István oktatták.

1949-ben egy szombathelyi zeneiskola vezetője volt, ahol felesége is tanított. 1954-től Győrben, 1957–1960 között Szegeden tanított. 1954–1956 között és 1973–1983 között a Zeneakadémia oktatója. 1960–1965 között a Magyar Rádió zenei rendezőjeként dolgozott.

1965-től a Művelődéskutató Intézet főmunkatársa volt. 1985-ben nyugdíjba vonult. 1986-ban doktorált. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott.

Többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán, Richard Wagner, Giuseppe Verdi, Wolfgang Amadeus Mozart és mások műveinek átfogó összhangzattani elemzéseit publikálta, amelyek eredményeivel a tengelyrendszer összefüggéseit is alátámasztotta. ^[3]

Művei

• Bartók stílusa a "Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre" és a "Zene húros-, ütőhangszerekre és celestára" tükrében; Zeneműkiadó, Budapest, 1955
• Bartók dramaturgiája. Színpadi művek és a Cantata profana; Zeneműkiadó, Budapest, 1964
• Toscanini és Beethoven. A 7. szimfónia rekonstrukciója; Zeneműkiadó, Budapest, 1967
• Bartók költői világa; Szépirodalmi, Budapest, Kiadó, (Műhely)
• Bartók és Kodály harmóniavilága (Budapest, 1975)
• Polimodális kromatika; Népművészeti Intézet–Kodály Zenepedagógiai Intézet, Bp.–Kecskemét, 1980 (Kodály szeminárium)
• The Workshop of Bartók and Kodály (1983)
• Verdi és a 20. század: A Falstaff hangzás-dramaturgiája (Budapest, 1984)
• Verdi and Wagner (1988)
•   Szimmetria a zenében; vál., szerk. Szabó Miklós, Mohay Miklós; Kodály Intézet, Kecskemét, 1994
• Bartók költői világa (1995)
• A műalkotás egysége Verdi Aidájában; magánkiad., Budapest, 2002

A tengelyrendszer

A tengelyrendszer összhangzattani modellje a tizenkét fokú zenei hangsor hangjaiból és harmóniából építkező zenei folyamatok törvényszerűségeit fogalmazza meg. A modell alapja a kvintkör és az úgynevezett tengelyek, amelyek a három zenei funkciót – tonika, szubdomináns, domináns – képezik le.

Az egyik fontos alapvetése a tengely-helyettesítés elve, amelynek értelmében az azonos tengelyhez tartozó harmóniák egymással helyettesíthetők anélkül, hogy a zenei folyamatban betöltött funkciójuk megváltozna. A modell a tengely-helyettesítésen túl számos más zenei összefüggésre – pl. poláris viszonyok, pentatónia és diatónia kapcsolata – is rávilágít.

A tengelyrendszer és a klasszikus összhangzattan között nincs ellentmondás, a tengelyrendszer azonban kiegészíti és egységbe zárja a fokszámokon alapuló összhangzattani gondolkodást. ^[3]

Díjai^[4]

• Erkel Ferenc-díj (1972)
• a Művészeti Alap Nagydíja (1986)
• Széchenyi-díj (1992)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernő Lendvai című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

Források

• Megyei és Városi Könyvtár Kaposvár
• Lendvai Ernő – Zeneakadémia
• Somogy.hu
• Parlando.hu

További információk

• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztője: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985
• Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerkesztette: Fonó Györgyné, Kis Tamás. Budapest, Kossuth, 1969
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Több mint 12 000 kortársunk életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Pásztor Antal, Szalay Katalin, Szarvas Krisztina. Budapest, Biográf, 1991
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. ISBN 963-9257-07-9  
• Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. – 1973, 1986, 1991, 1997, 2001
• Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
• Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.