Hobicaurikány

Hobicaurikány (Uricani)
Hobicaurikány címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Rang	város
Községközpont	Uricani
Beosztott falvak	Kimpulunyág Valea de Brazi
Polgármester	Dănuț Buhăescu (PSD), 2016
Irányítószám	336100
Körzethívószám	0x54[1]
SIRUTA-kód	87139
Népesség
Népesség	5869 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság	133 (2%, 2021)[4]
Község népessége	6669 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség	41 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	750 m
Terület	251,41 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 20′ 11″, k. h. 23° 09′ 09″45.336388888889, 23.152545.336389°N 23.152500°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 11″, k. h. 23° 09′ 09″45.336388888889, 23.152545.336389°N 23.152500°E
Hobicaurikány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hobicaurikány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hobicaurikány (Urikány, románul: Uricani) város Hunyad megyében, Erdélyben, Romániában.

Fekvése

A Nyugati-Zsil völgyében, Petrozsénytől 25 km-re nyugat–délnyugatra, a Retyezát és a Vulkán-hegység lábánál fekszik.

Nevének eredete

Két település, Hobiceny és Urikány egybeolvadásából keletkezett. Mindkettő egy-egy Hátszeg vidéki falu, Hobica és Urik nevét őrzi (amelyek a 19. század közepén egy politikai községet alkottak), és mielőtt állandó lakossággal települtek volna be, azok legelőterületéül szolgáltak. Az utóbbi nevét először 1786-ban (Urikány), az előbbiét 1835-ben jegyezték le (Hobiczeni). A Hobicza-Urikány név 1888-ban jelent meg. (1918 előtt románul is Hobiceni-Uricani vagy Uricani-Hobiceni alakban írták.)

Története

Urikánynak 1786-ban, Kimpulunyággal együtt 1312 lakosa volt, ezek 75%-a jobbágy, 17%-a zsellér. 1788-ban egy török betörés elpusztította.

Hobica és Urikány is szórt település volt, több házcsoportból állt. 1857-ben kokszolóművet alapítottak benne, ahol a Zsil-völgyben akkor kitermelt feketekőszenet dolgozták fel. 1885-ben megépült a megyei út Firezeni és Mârșevoni házcsoportokig.^[5]

1891-ben a Zsil-völgy szénkészletének kitermelésére létrejött az Urikány–Zsil-völgyi Kőszénbánya Rt., az akkori Magyarország legtőkeerősebb bányavállalata. A név ellenére azonban magában a településen nem alapítottak jelentősebb szénbányát.

1916-ban heves harcok színhelye volt. Lakosságát Hátszeg vidékére evakuálták és a város hatszor is gazdát cserélt.

1947-ben kezdték el a kokszolható feketekőszén bányászatát a Balomir-fennsík peremén. 1956-ban épült meg a vasút. 1965-ben kapott városi rangot.

Népessége

A város népességének alakulása:

• 1850-ben a kettős települést 461 görögkatolikus vallású román lakta.
• 1910-ben 1446-an lakták, közülük 1391 volt román, 16 német és 10 magyar anyanyelvű; 1413 görögkatolikus és 25 zsidó vallású.
• A 2002-es népszámlálási adatok alapján 9222 lakosából nemzetiség szerint 8746 volt román és 407 magyar; felekezet szerint 7860 ortodox, 442 pünkösdista, 397 római katolikus, 208 református, 72 görögkatolikus és 51 baptista.

Gazdaság

1989 előtt gazdasága egyoldalúan a fejlődését megindító szénbányászatra épült.

Látnivalók

• A Retyezát-hegység.
• Helytörténeti gyűjtemény a 2. sz. általános iskolában.

Híres emberek

• Itt született 1963. április 25-én Simó Márton költő, elbeszélő, szerkesztő.

Testvérvárosai

• Salgótarján, Magyarország

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Hobicaurikány témájú médiaállományokat.

• Az Urikány-zsilvölgyi kőszénbánya jobb évet zárt (1911. július)
• Nagy Róbert: Külföldiek tőkebefektetései a dualizmus kori Erdélyben. Korunk 2005/10.

Képek

• 
• 
  A görögkatolikus paplak a 20. század elején (Adler Lipót felvétele)