Grúz borok
A grúz borok feltehetően a történelem legrégebbi borai. Az Oxford Companion to Wine (Jancis Robinson, 1994) állítása szerint a bortermelés eredetét a Dél-Kaukázusban, a mai Grúziában találhatni meg. „Grúziában találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól), és körülbelül Kr.e. 6000-re datálhatóak.” (Rod Phillips, 2001: A Short History of Wine. London).
A bor sok nyelvben használt neve is (wine, Wein, vino, stb.) is a grúz „ghvino" szóból származik minden bizonnyal.[2]
Az ősi borkészítési eljárás nagyjából ez volt: a (vad)szőlő kipréselt levét méhviasszal lezárt agyagedényekben, grúzul kvevrikben a földbe ásták, hogy ott állandó, alacsony hőmérsékleten végbemenjen az erjedés. A Dél-Kaukázusban a mai napig sokan művelik a borkészítésnek ezt az ősi módját. A lakóházuk mellett egy külön kis épületben (marani) ássák el a kvevriket.
Egy nagyszerű grúz kisjátékfilm, A korsó is megörökíti ezt.
Grúzia borkészítő szakértelme ismert volt az ókorban. Például Apollóniosz Rhodiosz, Sztrabón és Prokopiosz is leírta, mint az első ismert termesztett szőlőfajták és borok földjét.
A borkészítés hagyományos módszere a grúz vidékről terjedt el Mezopotámia, Egyiptom, Görögország felé. A kvevrihez hasonló edényeket találtak a Római Birodalomban is, ahol ezeket doliumnak nevezték, míg görögül pithos, spanyolul pedig tinaja volt a neve.
Amikor a Konstantinápolyból érkezett Kappadókiai Szent Nino elterjesztette a kereszténységet Grúziában, szőlőágakból készített és hajával összekötözött keresztjével térítette a népet az ortodox keresztény hitre. A templomokban ma is megtalálható a borra utaló ornamentikus díszítés.
Az orosz fogyasztóvédelmi szolgálat 2006-ban betiltotta a grúz borok importját, aminek valódi oka a két ország közötti háborúskodás volt. A grúz címkéjű borok egy része akkor Oroszországban gyártott gyatra hamisítvány volt. 2013-ban az embargót feloldották. A grúzok ezalatt korszerűsítették a termelést, és sikerült betörniük európai és ázsiai piacokra is.
A grúz cserépedényben történő szőlőmust erjesztás a kvevri-technológia,[3] biztosítja a mikrooxidációt a borkészítés során, azonban nem befolyásolja az ízt. A bort általában több hónapos héjon tartás után fejtik le belőle.[4] Az UNESCO általi immateriális kulturális hagyományok között nyilvántartott eljárás.[5]
Grúz szőlőbor-fajták
Fehérszőlők
- goruli mcvane
- mcvane
- rkaciteli
- cicka
- colikauri
- cinandali (tsinandali)
- Саэро (szaero)
Kékszőlők
- alekszandrouli
- mudzsuretuli
- odzsalesi
- saperavi
- Akhasheni Marani
- Tavkveri
Kapcsolódó szócikkek
Gurdzsaani grúz fehérbor
Jegyzetek
- ↑ Magyar bor, grúz módszerrel
- ↑ Origin and meaning of wine by Online Etymology Dictionary wine, etymonline.com (angolul)
- ↑ Qvevri – manufacture, use, and rise to fame, winenous.co.uk (angolul)
- ↑ Látogatás a borkészítés bölcsőjében, vinoport.hu
- ↑ Georgian Winemaking Makes UNESCO Protected Heritage List Archiválva 2017. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, sputniknews.com (angolul)
Források
A Wikimédia Commons tartalmaz Grúz borok témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kvevri témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rkaciteli témájú médiaállományokat.
- Cooperation Partner for Europe, kvevri.org (magyarul)
- Солнце, Горы, Виноград, sovietwine.com (oroszul)
További információk
- A grúz bor története, marani.hu
- Wine Cellar (Marani) , akhmetawinehouse.ge
- The story of unique Georgian wine cellar - Marani, georgianjournal.ge
- Narancsbor vagy borostyánbor? A grúz kvevri-borkészítés titkai, magyarmezogazdasag.hu
