Gornje Raštane

Gornje Raštane
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Sveti Filip i Jakov
Jogállás	falu
Irányítószám	23207
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	425 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	48 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 57′ 36″, k. h. 15° 25′ 48″43.96, 15.4343.960000°N 15.430000°EKoordináták: é. sz. 43° 57′ 36″, k. h. 15° 25′ 48″43.96, 15.4343.960000°N 15.430000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornje Raštane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 19 km-re, közúton 24 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 10 km-re, közúton 14 km-re északra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar egy termékeny völgyében fekszik.

Története

Raštane nevét egykoron sűrű tölgyesekkel (horvátul „hrast”) benőtt határáról kapta. Az írásos források 1240-ben említik először,^[2] majd 1349-ben, 1385-ben, 1387-ben és 1513-ban is „Hrašćane” néven említik.^[3] A horvát Kačić nemzetség birtoka volt, majd a Glamočan és Ramljan családoké. A középkorban Szent György templomának saját plébánosa volt, akit 1446-ban említenek.^[3] A templomot valószínűleg a török háborúk során rombolták le. A település ekkor teljesen elnéptelenedett, plébánosát 1532-ben említik utoljára Stjepan Jusić személyében.^[3] A kandiai háborút (1669) követően, majd a karlócai béke (1699] után főként Bukovicáról és a Murter-szigetről érkezett családokkal telepítették be.^[4] A 17. századtól a goricai plébániához tartozott. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 137, 1910-ben 41 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 456 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Lakosság

Nevezetességei

• A raštanei mezőn találhatók az 1446-ban említett és a török korban lerombolt középkori Szent György plébániatemplom romjai.^[3]
• Viternici nevű településrészétől nem messze a Bojan-kút mellett egy ismeretlen titulusú templom állt. Ugyancsak egy ismeretlen templom volt Tičevo mellett a Crkvina nevű helyen is. Ezen kívül Tičevón feltártak egy két méter mély, szűk üreget is, mely egykor valószínűleg élelmiszer tárolására szolgált.^[4]
• Jarugánál egy ókori hamvasztásos sír került elő említésre méltó tárgyi mellékletekkel, melyeket ma a zárai és biogradi múzeumokban őriznek.^[2]

További információk

• Sveti Filip i Jakov község hivatalos oldala (horvátul)
• A község információs oldala (angolul)
• A zárai érsekség honlapja (horvátul)

Jegyzetek