Felsőbalázsfalva

Felsőbalázsfalva (Blăjenii de Sus, Oberblasendorf)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Somkerék
Rang	falu
Községközpont	Somkerék
Irányítószám	427322
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	34930
Népesség
Népesség	389 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	326 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″47.162537, 24.39260647.162537°N 24.392606°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″47.162537, 24.39260647.162537°N 24.392606°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőbalázsfalva (románul Blăjenii de Sus, korábban Blașfalăul de Sus, németül Oberblasendorf, az erdélyi szász nyelven Ewerst-Bluesendref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 13 km-re nyugatra, Alsóbalázsfalva, Kajla, Szásztörpény és Beszterce közt fekvő település.

Története

1292-ben Balas de Ruzua néven említik először. A reformáció idején lakosságának egy része a lutheránus, másik része a református vallást vette fel, ebből következik, hogy ekkoriban vegyes német - magyar lakossága volt. A középkori templomot a lutheránus németek foglalták le maguk számára, de 1700-ra annyira megcsappant a számuk, hogy csak egy német család maradt a faluban. Ekkor a templom a reformátusok kezére került, de nemsokára az ő számuk is annyira megcsappant, hogy hívek hiányában a református püspökség eladta az időközben beköltözött görög - katolikus románoknak, akik saját vallásuk követelményeinek megfelelően átépítették.

A település a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 590 lakosából 487 román, 89 cigány, 11 német és 3 magyar volt.

2002-ben 418 lakosa volt, ebből 391 román és 27 cigány

Híres emberek

• Itt született 1882-ben Nicolae Bălan erdélyi ortodox püspök.

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások