Challenger 1

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

FV 4030 Challenger 1
Challenger 1 tank
Fejlesztő ország	Egyesült Királyság
Gyártó	Royal Ordnance Factory
Gyártási darabszám	420
Háborús részvétel	öbölháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 (parancsnok, vezető, irányzó, töltő)
Hosszúság	8,3 m
Szélesség	3,51 m
Magasság	2,95 m
Tömeg	62 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	Chobham
Elsődleges fegyverzet	120 mm L11A5 ágyú
Másodlagos fegyverzet	7,62 mm L8A2 párhuzamosított géppuska 7,62 mm L37A2 légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor	Perkins CV-12 dízelmotor
Teljesítmény	1200 LE (895 kW)
Felfüggesztés	hidropneumatikus
Sebesség	56 km/h
Fajlagos teljesítmény	19,2 LE/tonna
Hatótávolság	450 km
A Wikimédia Commons tartalmaz FV 4030 Challenger 1 témájú médiaállományokat.

A FV4030/4 Challenger 1, a Brit Szárazföldi Erők által használt közepes harckocsi, 1983-tól 1990-es évekig volt szolgálatban, amikor a Challenger 2-es típussal váltották fel. Jelenleg is szolgálatban áll a Jordán Fegyveres Erőknél.

Történet

A Brit Szárazföldi Erők a Chieftain harckocsi 1963-as rendszerbeállítása után egy új generációs harckocsi felé fordult. Az 1960-as végén nemzetközi projekt indult, de a munka a német-angol együttműködéshez hasonlóan 1977-ben jelentősebb eredmény nélkül befejeződött.

A Challenger harckocsit a Royal Ordnance Factories (ROF) fejlesztette ki, a gyártási jogokat 1986-tól a Vickers Defence System vette át. A Challenger fejlesztésének alapja az iráni sahtól érkező megrendelés volt ami korszerűsített Chieftain harckocsik legyártására vonatkozott, az új modellt Shir 1-nek nevezték. A fejlesztések végül egy sokkal jobb harckocsihoz vezettek, ez volt a Shir 2, melynek átalakított változatát a Brit Szárazföldi Erők Challenger 1 névvel állította hadrendbe. A gyártás 1978-ban kezdődött és az 1990-es évek közepéig folytatódott, összesen 420 darabot szállítottak le belőle.

Leírás

A Challenger 1 harckocsit L11A5 120 mm-es huzagolt csövű löveggel szerelték fel, ezeket a Challenger 2 rendszerbeállítása után folyamatosan a L30-as löveggel váltották fel. Másodlagos fegyverzete egy 7,62 mm L8A2 párhuzamosított géppuska és egy 7,62 mm L37A2 légvédelmi géppuska. A harckocsi 64db lövedéket szállít, a 42 töltettel együtt. A Brit Szárazföldi Erők ragaszkodnak nagy sebességű, kinetikus energiájú lőszerekhez, ez indokolja a huzagolt cső megtartását.

• APDS – leválóköpenyes, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék
• APFSDS – leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék

A harckocsi jól elvékonyított elejű, alacsony profilú toronnyal rendelkezik, a páncéltest hegesztett acélból és Chobam páncélból készült, a test és a torony kivételesen jó ballisztikai formával rendelkezik.

A felfüggesztés hat, torziós rugókra szerelt futógörgőből áll, a láncfeszítő kerék elöl, a láncvezető kerék hátul található.

Harci alkalmazás

Az első-öbölháború alatt a britek 180 Challengert küldtek Szaúd-Arábiába, és alkalmaztak a "Granby" hadművelet idején. A harckocsik 300 páncélozott járművet semmisítettek meg, veszteségek nélkül. A történelem legnagyobb távolságú tank-tank elleni küzdelmét is egy Challenger tartja, mely egy iraki tankot 4 km távolságból lőtt ki. A Challenger 1-eket Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban a „Joint Guardian” hadművelet során is bevetették.

Alkalmazók

• Egyesült Királyság, a Challenger 2 váltotta fel,
  • 14th/20th Kings Own Hussars
  • 13th/8th Hussars
  • 2nd Royal Tank Regiment

• Jordánia, 392 Challenger 1, al-Hussein néven,